Katinka
Leopold Bloom Képzőművészeti Díj
Kiscelli Múzeum
Kurátor: Meggyesházi Éda
Nem baj, ha látszik…
(ami lefelé mély, az felfelé ugyanúgy tágas)
2022
fa, ólom
Korábbi munkáimban (Láthatatlan határok, Landing on the soft side, Azt hiszem rosszul várok...) kezdtem el foglalkozni olyan belső emberi jelenségekkel, amiknek jelenléte életünk során gyakran nehezen detektálható. Ezek a bennünk lévő ismeretlen terek számomra érzelmi le nyomatok a régmúltból, vagy olyan beégett gondolati struktúrák amik életünk folyásában annyira automatikusak, hogy szinte észrevétlenek maradnak. Ezek az elkerülések gyakran olyan belső sérülések vagy súlyok, amik mentén aztán sorsunk és személyiségünk alakulni kezd. Ezen belső terhek nehézkedése mentén különböző állapotokba, szituációkba kerülünk, nem csak magunkkal kapcsolatban hanem másokkal is.
Saját életemben vizsgálva ezeket a jelenségeket, kérdéssé vált, hogy milyen is ez a súly valójában? Ezek a súlyok az emberi kapcsolatokban egyszerre nehezek és egyszerre szépek is az erős érzelmi kapcsolódástól. Ez az esetlenség, törékenység számomra leginkább valamiféle emberi kapcsolatokban megjelenő költészethez hasonlít.
Landing of the Soft Side
2021
akvarell sorozat, 60 db, alumínium lemezen
A Landing on the Soft Side egy akvarell rajzsorozat, amely az emlékezéssel és az emlékfeldolgozással foglalkozik. Örökölt belső, tudattalan és tanult érzelmi motívumainkat vizsgálja, amelyek egy pszichoterápia során feltárulhatnak. Művészként számomra ez egy nagyon izgalmas folyamat, mindazonáltal vannak nehéz pillanatai. A „vakfoltok” és érzelmi rendszerek, amelyek gyakran életutunk tudattalan alapjai, egyszerre ijesztőek és felszabadítóak.
A családi, baráti és párkapcsolati berendezkedések tágabb perspektívából való feltárása, az olykor nyugtalanító, megtört szépséget magukban hordozó személyiségek összefonódása és kölcsönhatásai számomra meghatóak, miközben életszerű lüktetésük, halkan suttogó költészetük átjárja az emberi kapcsolatokat. Korábbi sorozatomban az én belső érzelmi működésének gondolatával foglalkoztam egy kiterjesztett cseppformából kiindulva. Ekkor az anyag természetének megfelelően próbáltam alkotni, és ez a szándék ebben a sorozatban is megmaradt bennem. Lassan más formák és alakzatok is felbukkantak, gyorsan reagáló áramlást hozva létre belső és külső, gondolat és mozgás, egység és teljesség között. Az akvarell finomságok által meghatározott anyaga követi testem apró mozdulatait, ahogyan maga az anyag is hordozza gesztusaimat, a pszichoterápia belső működésének finomsága az anyag finomságára rezonál.
Ebben a sorozatban minden rajz összefügg, némelyik szorosabban kapcsolódik egymáshoz, mint a többi, és bizonyos érzések halmazát írják le. Afféle belső képregényként működnek, mégsem rendelkeznek lineáris narratívával. Ezek a „belső zajok” különféle módokon keletkeznek, szimbólumrendszerük világosan és változatosan értelmezhető, fordítást nem igénylő nyelvi sémát idéz. A sorozat térképszerű installációba rendeződik. Az akvarellrajzok csoportosan helyezkednek el, némelyikük egyedül, hajlított, áttetsző elemekre, panelekre és padokra helyezve, amelyek lehetővé teszik, hogy a darabok folyamatosan jelen és mindig láthatóak legyenek. Így különböző mértékű érzelmi töltetet hordoznak, mégis lehetőségük van arra, hogy kapcsolatban maradjanak egymással, és a néző is a saját fogékonyságának megfelelően olvashatja.
