Nem baj, ha látszik...

(ami lefelé mély, az felfelé ugyanúgy tágas)

fa, ólom 6 x 6 x 240 cm

2022​

​

Korábbi munkáimban (Láthatatlan határok, Landing on the soft side, Azt hiszem rosszul várok...) kezdtem el foglalkozni olyan belső emberi jelenségekkel, amiknek jelenléte életünk során gyakran nehezen detektálható. Ezek a bennünk lévő ismeretlen terek számomra érzelmi le nyomatok a régmúltból, vagy olyan beégett gondolati struktúrák amik életünk folyásában annyira automatikusak, hogy szinte észrevétlenek maradnak. Ezek az elkerülések gyakran olyan belső sérülések vagy súlyok, amik mentén aztán sorsunk és személyiségünk alakulni kezd. Ezen belső terhek nehézkedése mentén különböző állapotokba, szituációkba kerülünk, nem csak magunkkal kapcsolatban hanem másokkal is.

Saját életemben vizsgálva ezeket a jelenségeket, kérdéssé vált, hogy milyen is ez a súly valójában? Ezek a súlyok az emberi kapcsolatokban egyszerre nehezek és egyszerre szépek is az erős érzelmi kapcsolódástól. Ez az esetlenség, törékenység számomra leginkább valamiféle emberi kapcsolatokban megjelenő költészethez hasonlít..

​​​

​